Tina xx
Chaterine gyorsan szedte a lábát, s meg nem állt , csak a studióál. Nagy levegőt vett, s lenyomta a kilincset. Bement az ő, valamint a Sean stúdiójába, majd összeszedte minden gondolatát, egy hatalmas levegőt vett, majd így szólt a sráchoz.
- Sean.. sajnálom.- nem tudott a fiú szemébe nézni, így végig a cipőjét nézte.
- Megértem. Tudom, hogy neked nehéz, és azt is, hogy ha most abba szeretnéd hagyni ezt az egészet. Csak annyit szeretnék még mondani,- ragadta meg a lányt vállánál fogva, s egyik kezével felemelte a lány fejét, hogy a lány a szemébe nézhessen,- hogy én mindig itt leszek neked. Szóval, ha valami gondod van, vagy ha épp nincs is, keress meg, jó? -miután befejezte kis monológját, szorosan magához húzta Chaty-t, aki a könnyeivel küszködve ölelte át, eddigi legjobb barátját.
Sean lassan elengedte a lányt, s hagyta, hogy had menjen haza. Nem akarta marasztalni, hisz megértette a döntését, s nem szeretne az útjába állni. Tudta, hogy most, az édesapja halála után , muszáj lesz neki a cég élére állnia, hisz nincs más, ki megtenné ezt .
Felvette fekete gitárját, megpengette a húrokat, majd játszani kezdett rajta. Először egy sima pengetéssel kezdte, majd bonyolított rajta. A dal tökéletesen ment, csak a telefonja csengése zavarta meg . Befejezte a dalt, majd a gitárját gondosan nekidöntötte az asztalnak. Telefonja után lépet, mely a töltőben volt. A képernyőre pillantott, ahol egy elég ismerős név várta őt.
- Nathe, hát te?-tette a telefont a füléhez, majd beleordított a telefonba.
Nathe csak mosolygott haverja köszöntésén, majd beleszólt a telefonba.
- Igen, Sean, nem te lennél, ha nem így köszöntenél. Amúgy ideköltöztem New Yorkba, s gondoltam megihatunk egy pohár sört, mondjuk este?
- Oké, a megszokott helyen. Szevasz .-s válaszra sem várva, bontotta a vonalat.
Chaty a szobájában ült, épp pakolt, mivel elköltözik. Ruháit egy hatalmas bőröndbe pakolta, és kisebb tárgyait újságpapírba csomagolta, hogy ne essen semmi bajuk . Miután minden ruha darabját gondosan összehajtotta, és a bőröndbe dobta, vállára vette a táskát, majd lebilleget a földszintre. Anyja talpig feketében állt, könnyeivel küszködve figyelte lányát, aki ledobta táskáját a földre
.
- Anya, ne sírj már. Minden rendben lesz, oké? - ölelte át édesanyát Chaty, majd megpuszilta őt, és távozott.
Bőröndjét az autója csomagtartójába helyezte, majd beült az autóba, rálépett a gáz pedálra, és már sebesen száguldott végig New York utcáin. Útja egyenesen egy tömbházhoz vezetett, melyet kivett, még a múlthéten, ideiglenes lakhelyeként.
Cuccait bevitte a hálóba, majd mindent bepakolt a gardróbba, valamint az emlék tárgyakat az éjjeli szekrényre, valamint az egész házba. Pár óra múlva elégedetten állt meg a lakása közepén, s mosolyra húzta a száját. Szobájába sietett, s elővett egy bézs szinű kosztümöt, mely egy zakóból, valamint egy szoknyából állt. Elővett még egy inget, s bekapcsolta a vasalót, majd kivasalta az említett ruhadarabokat.
Miután befejezte, a konyhába ment, majd a hűtőből kivette a vaj krémet, a konyha pultról elvette a kenyeret, valamint egy kést, s elkészítette a vacsoráját.
Hullafáradtan dőlt le ágyára, majd telefonján beállította az ébresztőórát fél hatra, felvette a pizsamáját, majd elnyomta őt az álom.
Reggel az ébresztőóra zavarta meg őt , igya egy halk nyögés kíséretében, felállt ágyáról, majd bement a fürdőbe. Elvégezte reggeli teendőit, majd visszament szobájába, felvette a tegnap este kivasalt ruháit, majd lement a konyhába. Étvágya nem volt, de elvett egy kicsi csokit a hűtőből, valamint egy fél literes vizet. Beült az autójába, majd rálépett a gáz pedálra, és ismét száguldani kezdett, de most nem a gyermekkori házához, hanem a céghez. Autójával leparkolt, majd táskáját a vállára dobva, bement az épületbe. Besétált a liftbe, majd felment a hatodikra. Miután kinyílt a lift ajtaja, egy határozott lépéssel elindult az iroda felé.
Néhány tekintet a szőke lány után kapott, talán egy jó pár áll a földön koppant. Lábát keresztbe tette, majd bekapcsolta a laptopot. Néhány másodperc múlva , bekapcsolt néhány programot, és a cég statisztikáját kezdte elemezni. Arra a következtetésre jutott, hogy kevés a munkás, több emberre van szüksége a cégnek, ahhoz, hogy sikeres cég legyen, olyan, amilyen akkor volt, amikor az édesapja is élt.
Édesapjával sokat járt be , így tudta, hogy mi hol van. A kávé automatához lépett, majd készített két pohár kávét. az egyiket két cukorral, valamint egy tejjel, a másikat pedig simán. Útja egyenesen a könyvelőségre vezetett, ahol egy mit sem sejtő barna hajú lány kattogtatja a számítógépe billentyüzetjét. A sima kávét barátnője arca elő nyomta, aki elsőnek megijedt, de miután meglátta Chaty-t elvette a kávét, lerakta az asztalra, felállt helyéről, majd szorosan magához ölelte barátnőjét.
- Hogy haladsz?-Chaty halvány pillantást vetett a monitorra.
- Hát nem valami pompásan, de igyekszem.
- Oké, hát csak jöttelek megnézni, meg amúgy is szétunom a fejem. Nem tudom, hogy apa hogy bírt napi nyolc órát abban a helységben tölteni, anélkül , hogy fel nem állt volna, és nem tett volna egy jó pár lépést.
Ha sokáig ültem volna még ott, azt hiszem odaragadtam volna.- nevette el magát a szőkeség.
Samantha jóízűen felnevetett, majd beleivott kávéjába. Egy széket húzott el a sarokból, melyre Chaty ült, ő pedig leült a saját székébe. Sam több mindent mesélt az itt dolgozókról, többek közt arról, hogy ki mennyire kedves, vagy azt, hogy ki mennyire nem örült, hogy Chaty lett az új főnök. Természetesen Chaty-t ezt hidegen hagyta, de így már tudta, hogy kikkel lesz jóban, s kikkel nem.
Miután elfogyasztották kávéjukat, Chaty visszament az irodájába, s helyét elfoglalva folytatta azt, amit a kis szünet előtt. Ült, és más sem csinált, mint bámulta a monitorját, s azon próbált gondolkozni, hogy mit is kéne változtatni. Laptopján bejelentkezett az állás hirdetések oldalára, ahol felrakta azt a jelentkezési lapot, amit ki lehet tölteni. Ez alapján veszik fel az embereket.
Fél óra után rengetegen jelentkeztek, többek közt Natheniel is. Amikor meglátta ezt az állás hirdetések oldalon, egyből megakadt a szeme. Sok jót hallott erről a cégről, apja, anno, sokat mesélt róla. Ezért is döntött úgy, hogy letölti a jelentkezési lapot, amit néhány perc múlva más ki is töltött. Elmentette a módosításokat, majd megnyitotta e-mail fiókját, s elküldte az e-mailt. Fél óra múlva kapta is a választ, egy hét múlva, azaz a következő hét péntekjén várják az állás interjúra, mivel jónak találták az adatlapján szereplő adatokat. Nathe arcán egy kisebb mosoly jelent meg, majd kikapcsolta laptopját, és a kondi terembe sietett. Minden nap, amióta New Yorkban él, délutánonként lemegy a kondi terembe, és végez egy jó pár gyakorlatot. Ez talán már szokásává vált, hisz egészen addig, ameddig el nem költözött Washingtonba, sportolt. Washingtonban nem volt sok ideje sportolni, így most újrakezdett mindent , a bokszot, valamint a futást is.
Hazafelé sietősre vette a dolgát, hisz már javában elkezdődött a VB. Oly annyira sietett, hogy észre sem vette, hogy elmegy mellette valaki , így sikeresen beleütközött egy szőke hajú lányba, aki el esett, és a papirzacskójából kiborult az élelmiszer, amit nemrég vett az éjjel-nappaliból.
- Nem látsz a szemedtől? - förmedt rá a lány, eléggé jogosan.
-Bocsánat, nem volt szándékos. -segítette fel a földről a lányt, majd segített neki összeszedni a papirzacskóból kirepült dolgait.
- Na persze. - fújta ki a levegőt , majd idegesen csapkodta bele a kenyeret a papirzacskóba.
- Nyugi már, mondtam, hogy nem volt szándékos! - emelkedett fel a srác.
- Én meg hallottam. Sokat érünk vele. - a lány csak úgy köpte a szavakat. A srác kezéből kitépte a zacskót, majd belerakta a kechup-ot.
-Segítek felvinni. -adakozott a srác.
A lány elsőnek nem akarta elfogadni a segítséget, de miután a szakadt zacskóra pillantott, tudta, hogy nem tudja egyedül felvinni, és ha többször kéne elvigye, valószinű , hogy valaki ellopná , így kénytelen volt elfogadni a fiú segítségét.
Felértek az emeletre , pontosabban ahhoz az ajtóhoz, ahol lakott a lány. Nathe megállt az ajtó előtt, majd megnézte az ajtón lévő kis táblát, melyen a lány neve szerepelt. Chaterine Beckett. Nathe e apró mosolyra húzta a száját, így szeme sarkában előbújtak azok a bizonyos nevető ráncok.
- Szóval, köszönöm, hogy segítettél. - Chaterine hangja valamelyest meglágyult, de még mindig dühös volt a srácra.
- Nincs mit , Chaterine. - biccentett Nathe, mire Chaty döbbent arcot vágva, azon tűnődött, vajon honnan is tudhatja a nevét. - Még találkozunk. -intett a srác, majd sarkon fordult, s felment a következő emeletre.
Megragadta a szétszakadt zacskót, valamint a megvett dolgokat, s bement a lakásába. Mindent elpakolt, majd készített magának vacsorát, ami egy meleg szendvicsből állt. Miután elfogyasztotta a vacsoráját, megragadta akusztikus gitárját, felment a tető térre, amit kibérelt, leült a földre , majd játszani kezdte. Most mindenki felteheti magában azt a kérdést, hogy akkor miért is utasította vissza Sean-t. Nos, ez egyszerű. Sean nem az a fajta srác, aki csak úgy, hobbiból zenél. Sean feladta a doktorit, csak azért, hogy zenélhessen. Chaty ezért is hagyta ott, mivel tudta, hogy ha Sean-nel akar zenélni, akkor rengeteg időt kell arra szánjon, hogy énekeljen. És neki időből elég kevés jutott. Főleg most, hogy egy céget is vezetnie kell. Inkább ül egyedül, a hideg tető téren, és zenélget egymagában, minthogy stresszelje magát azon is, hogy vajon most hova is kell menjen fellépni.
Miközben ezen elmélkedett, végigénekelte a Safe and Sound-t, valamint a Titanium-ot is, közben pedig észre sem vette, hogy figyelik. A srác meglapulva ült a tető tér másik felén, ahol is egy beton tömb eltakarta. Hallgatta , ahogyan a lány megállás nélkül csak énekel és énekel.
