Tina xx
A nap melengető sugarai simogatni kezdték Chaty puha arcát. Mosolyra húzta száját, majd felemelkedett ágyáról. Kitakarózott, majd a fürdőbe vette az irányt. Arcát bő, hideg vízzel megmosta, ezek után fogát is. Fél hosszú, szőke haját kifésülte, majd felkontyolta. Szobájába érve kinyitotta gardróbja ajtaját, majd felvett egy fekete testhezálló nadrágot, és egy bő kapucnis pulcsit. Felhúzta Converse cipőjét, majd egy utolsó pillantást vetett magára. Kissé sem volt elégedett a kinézetével, de nem érdekelte. Futáshoz tökéletes volt. Lement az emeletről, egyenesen a konyhába, mely teljesen üresen állt. Anya biztos bement a kórházba. - gondolta magában a lány, majd egy levélre leírta, hogy hova is ment. Telefonját elvette a konyha pultról, hisz tegnap este ottfelejtette. Most már, teljesen felszerelkezve, elindulhatott a Central Parkba.
Amikor odaért, barátnőjét nem látta sehol, így eldöntötte, hogy egész addig, ameddig megérkezik Samantha, bemelegít. Elvégzett néhány gyakorlatot, majd leült a padra pihenni. Pár perc múlva megérkezett Samantha, így elindultak futni. Nagyjából kilenckor abbahagyták, mivel mindkettőjüknek dolgozniuk kellett menniük.
Míg Chaterine csak a közeli stúdióba ment, addig Samantha egy céghez. Ahhoz a céghez, ahol is Chaterine édesapja az igazgató.
Chaty becsukta maga után az ajtót, majd halk léptekkel felment a szobájába. Levette magáról a vastag ruhadarabokat, majd a felvett egy háromnegyedes nadrágot, valamint egy rövidújjú pólót. Szőke tincseit szabadjára engedte, majd kifésülte. Fülébe rakott egy kisebb fülbevalót, s nyakába rakott egy vékony láncot. Felvett egy Nike cipőt, majd lement a konyhába. Édesanyja neki volt dőlve a konyha pulthoz, fejét kezébe temette, s próbálta megállítani a sírást. Chaterine szorosan átölelte édesanyját, próbálta csitítani, de semmi esélye sem volt . Édesanyja megadta magát, s előtörtek könnyei. Szorosan húzta magához lányát, s próbálta összeszedni minden erejét, és azt mutatni, hogy ő egy erős nő, s mindennek ellenáll. De ez nem sikerült neki. Itt, és most, nem.
-Anya, kérlek. Nyugodj meg. Mi történt? -kérdezte kétségbe esve Chaty.
-Apád.. nem biztos, hogy megéri a holnapot.- mondta Erica könnyeivel küszködve.
-Annyira súlyos az állapota?
-Menthetetlen. A doktorok feladták.
-Anya, kérlek ne sírj. Minden rendben lesz. -suttogta a lány, s még szorosabban tartotta édesanyját. Próbálta elhitetni anyjával, hogy minden rendben lesz, bár ezt még ő maga sem hitte el. Tudta, hogy az édesapja betegsége nagyon súlyos, s az esély annak, hogy felépül a rákból, oly kevés, mint amennyi esély van arra, hogy kitörjön a harmadik világháború. Édesapja már több mint két éve küzd a rákkal, és már akkor, amikor megtudták, hogy beteg, megmondták, hogy nem élhet többet, mint öt év. Már azóta a család eldöntötte, hogy mindent meg tesz a férfi érdekében, hogy jól érezhesse magát. Többször is voltak Hawaii-n, valamint Párizsban, Rómában, és Londonban is. Boldogan éltek, egészen mostanáig. Nagyjából két hete, a férfi rosszul lett, s kórházba került. Ott kiderült, hogy az állapota vészesen romlik, még akkor is, ha minden nap beveszi a gyógyszereket, sőt kemoterápiát is végzett, nem is kevés ideig. Ezek nem hatottak, még egy kicsit sem.
Chaterine gondterhelten sétált az utcán, s próbált nem arra gondolni, hogy mi lesz, ha édesapja meghal . Visszagondolt azokra a szép időkre, amikor az édesapjával a hátsó udvaron kosarazott, vagy azokat az éjszakai nasikat, melyeket végigröhögtek, vagy épp a közös filmezéseket. Mosolyra húzta a száját.
A stúdióhoz érve, haját a füle mögé tűrte, s egy nagy levegőt véve, belépett az épületbe. Az ő stúdiója, na meg persze a legjobb barátjáé, Sean-é.
Belépve a teremve, Sean-t pillantotta meg, aki épp felhangolta a gitárját. Chaty halkan a háta mögé surrant, majd eltakarta legjobb barátja szemét. A srác mosolyra húzta a száját, a gitárját nekidöntötte a mellette lévő széknek, majd felállt, s levette szeméről Chaterine kezét. Hosszasan megölelték egymást, majd Chaty leült a fiú mellé.
-Melyiket játsszuk? -kérdezte a srác, a lány felé pillantva, közben pedig kezébe vette a gitárját.
-Nem tudom, te melyiket szeretnéd? - a lány próbált mosolyogni, bár egy kicsit nehezére esett.
-Thrift Shop?- tette fel a kérdést Sean, mire Chaty egyértelműen bólintott.
Sean megpengette a gitárt, előbb Em-t, majd G-t, A-t, C-t , majd végül D-t. A dalt , Chaty gyönyörűen elénekelte, tiszta hangja bejárta az egész stúdiót. A gitár egyes pillanatokban elhalkult. Sean hagyta, hogy Chaterine beleélje magát a dalba. Tudta, hogy a lánynál nincs minden rendben, azt is tudta, hogy ki miatt. Chaty édesapja sosem engedélyezte azt, hogy lánya énekes legyen. Sőt! Mindig is lenézte az énekeseket, s a sok koncertet is. Pénz kidobás. Bár Chaty nem hallgatott rá, titokban találkozott Sean-nel, és együtt gyakoroltak. Nem fellépésekre, vagy koncertekre, hanem csak úgy, unalomból.
A dal végén a lány elégedetten nézett a vele szemben ülő srácra, boldogan. A feszültség kezdett kimenni a testéből, helyette a boldogság vette át az irányítást.
Néhány óra gyakorlás után, csengett Chaty telefonja. A képernyőn egy ismerős kép fogadta, valamint az édesanyja neve. Felállt a helyéről, majd félre vonult. Nem azért, mert félt, hogy meghallja Sean a beszélgetést, hanem csak úgy megszokásból. Egy kisebb mosoly kíséretében, felvette a telefont.
-Szia anya. Valami gond van?-mintha a lány előre tudta volna, hogy mi lesz az anyja válasza.
-Chaterine.. vége.-az édesanya zokogott. Már nem bírta azt, hogy ő legyen a világ legerősebb felesége. Ott, és abban a pillanatban összetört.
-Ne, anya, ugye csak most viccelsz?
-Kislányom, gyere haza. Nem bírom sokáig.-ezzel bontotta a vonalat.
A lány, aki eddig mosolygott, erőtlenül rogyott össze a földre. Sokkot kapva, bámult maga elé, s próbálta feldolgozni a hallottakat. Az édesapja meghalt. Az az édesapa, aki több mint huszonnégy éven át vigyázott rá, óvta a bajtól. Nincs többé. Elhunyt, egyszóval megsemmisült.
Sean lerakta gitárját, majd a lány mellé lépett. Leült mellé, és szorosan magához ölelte. Épp ő az, aki tudja, hogy milyen is egy apa elvesztése. Talán nyolc lehetett, amikor az édesapja rákban elhunyt. Az édesanyja azóta sem heverte ki, pedig Sean már majdnem harminc.
Pár perc múlva Chaty megtörölte könnyes szemeit, kifújta az orrát, majd felállt. Ismét magához ölelte Seant, majd elköszönt tőle, és haza sietett. Az úton, őrült módjára futott, majdnem le is ütötte egy autó. Amint betért az utcájukba, még gyorsabban futott, könnyeivel küszködve szipogott, és próbálta magát vigasztalni azzal, hogy minden rendben lesz.
Beérve a házukba, édesanyját pillantotta meg, aki az ágyon feküdt, s épp az orrát fújta. Chaterine mellélépet, majd szorosan magához ölelte. Hagyta anyját, hogy sírjon. Próbálta csitítgatni, és nyugtatni is, bár nem ment vele sokat. Meghalt, egy szerető férj, egy gondos apa, és egy jó főnök.
Néhány nap múlva elérkezett a temetés is. A cég összes dolgozója eljött, valamint az egész család. Mind, részvételt nyilvánítottak a család számára, többen fel is ajánlották a segítséget, bár ezt a lány és az édesanyja nem fogadta el.
Egy hét múlva, Chaterine-nek csengett a telefonja. Meglepődött arcáról le lehetett szűrni, hogy nem várt a hívásra. Leült a kanapéra, lábát keresztbe tette, majd felvette a telefont.
-Haló.-szólt bele vékony, halk hangon.
-Szervusz Chaterine.-szólt bele Mr. Collins, apja legjobb barátja, valamint a család ügyvédje.
-Csókolom, Collins bácsi. -mosolyodott el a lány.
-Kérlek szépen, gyere be a céghez. Fontos megbeszélni valónk van. -ezzel bontotta a vonalat.
Chaterine felvett egy fekete cipőt, majd elindult a cég felé. Útközben azon gondolkodott, hogy miért is hívathatják be a céghez. A cégnél, talán csak akkor ment be, ha fontos dolga akadt, máskor messziről elkerülte. Valami miatt nem szerette azt a helyet, mintha valami távol tartaná őt attól a helytől.
Egyenesen felment a legfelső emeletre, ahol is volt az apja irodája. A liftben csak egy fiatal hölgy volt, aki a telefonjával babrált, így Chaterine magányosan ment el egész az irodáig. A kilincset lassan nyomta le, s remegve lépett be a helységbe. Mr. Collinson kívül még egy férfi volt ott, aki Mr. Beckett jobbkeze volt.
-Foglalj helyet. -biccentett Mr. Collins.
Chaterine leült az üres székre, majd várt. Az ügyvéd egy levelet nyújtott át a lánynak, melyre ez volt rá írva: " Végrendelet". A lány felbontotta a levelet majd olvasni kezdte. Pár perc után, miután feldolgozta az olvasottakat, a levelet átnyújtotta az ügyvédnek, majd , kissé dühösen hátradőlt a széknek.
-Nos, mivel édesapád akarata szerint kell döntenünk, ezért azt kérdezem, hogy elvállalod-e a cég vezetését?
A lány megfontolta a válaszát, fél percig gondolkodott, majd csak ennyit mondott:- Lenne más választásom?
Az ügyvéd nemlegesen bólintott , majd a lány felállt a helyéről.
-Mikor kezdjek?
-Már a holnap tökéletes lenne.
Chaterine felháborodva hagyta el az irodát, majd bemászott a liftbe. Még csak most temették el az apját. Ennyire nem tisztelhették Mr. Beckett-et?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése